Két nehezebb téma van egy tömegkályhaépítésnél: a számítások és az anyaghasználat.
Mindkettőt hétpecsétes titokként őrzik a kályhaépítő szakik a neten, elég nehezen lehet konkrét infót kapni róluk a neten.A blá-blá és a reklám megvan, de ha valaki elejti azt a szót, hogy ő akarja megcsinálni, akkor azonnyomban bezárulnak a kapuk és mosolyszünet.
Nem ismerek még olyan területet, ahol ilyen óriási a szakmaféltés mint a kályhás szakmában. Annak ellenére szakmaféltés ez, hogy ők megmagyarázzák, hogy a mi érdekünkben csinálják , no meg a haza megmentésén fáradoznak és bowshit.. Sajnálom. Dehát ez van, ezzel kell megbírkózni. Ennek a blognak ez is volt a fő célja, hogy a ködöt picit oszlassa, még akkor is, ha fogok elkövetni hibákat (mint pld. az anyaghasználatnál egykét cselt, de az is lehet ha túllihegek egykét dolgot és plusszba teszek, mondjuk ez utóbbi nekem nem fáj, a mínusz viszont annál inkább fájna).
Talán a következő próbálkozó hozzáolvas még, hozzáteszi, és az n-edik próbálkozó már tudni is fogja azt a pár cselt, amit tudni kell..
Mint említettem a 10cm-es égetett téglaköpenyt belülről szeretném bélelni 3cm vastag samottéglalapokkal.
Egyrészt a hőfelvevőképessége javul a kályhának (a füst a samottal érintkezik, ami jobban nyeli el a hőt mint a köpenytégla), másrészt a két héj közötti habarcsrétegek által még nehezebb megszöknie a füstgáznak, azaz biztonságosabb is egyúttal. Nem utolsósorban nagyobb lesz a kályha tehetetlensége a vastagabb fal miatt, viszont kisebb lesz a hőingadozás a 24 óra alatt, ezért remélhetőleg jobb hőkomfort.
A samottéglának más a hőtágulási tényezője mint a köpenytéglának, ezért nem szokták keverni őket a hőnek kitett részeken. Ezért használnak samotthabarcsot a samotthoz és agyaghabarcsot az agyagból égetett téglának. Ha agyaghabarccsal ragasztanánk samottot az égettet téglához, melegítéskor a különböző hőtágulási tényezők miatt valószínűleg elválnának (gondolom én).
Libik a könyvében beszél a samottal való bélelésről, de nem tér ki a "hogyanra", azok a papírfotók alapján elég nehéz kivenni, hogy mit mire tettek, én úgy vettem ki ott egykét példafotón, hogy köpeny, agyaghabarcs, majd ahhoz ragasztották belülről a samottat samotthabarccsal (az anyag színéből mintha ez sejlene). A neten is csak többé kevésbé megbízható fotósorozatokat láttam.
Jobb híján csinálom, ahogy tudom, de ha valaki megtudja a tuttit, ne tartsa vissza magába.
Én így csináltam, mint alább, nem kell utánozni, csak a bátraknak :-)
A köpeny téglasorait felülről megfúrtam amibe kályhásdrótokat helyeztem, a szabad végeket belógattam a kályha belseje felé, amint az alábbi fotón is látszik.
Egy 4mmx4mm-es horgonyzott dróthálót fektettem neki a falnak belülről, amire ráhajlítottam a kiálló kályhásdrót végeket, azaz valamennyire rögzítettem a dróthálót a köpeny falához.
Majd samotthabarcsot kentem a dróthálóra, "átpaszírozva" a habarcsot a hálón, annyira, hogy tapadjon az egész háló-habarcs egyveleg a köpeny falához.
Nem látok semmi garanciát arra, hogy ez a háló-habarcs réteg nem fog elválni a köpenytől, viszont leesni nem fog, ui. a kályhásdrót végek fogják.
Inox elektródát (2mm-es)vettem a Colormetal-nál (Udvarhely), ami bírja a savas - füstgázas közeget, amiből az alábbi képen látható füleket hajlítgattam.
Amikor pedig samotthabarccsal ragasztottam a samottlapokat bekent dróthálóhoz, előbb beleakasztottam a fül egyik végét a drótháló szemeibe, a másik kiálló végével pedig rögzítettem a samottéglát.
Az inoxdrótnak elég jó a "tartása", az nem enged, azt a közeget elvileg bírja (ipari kemencék belső falára szerelt kerámiapaplan rögzítését szokták megoldani vele, 10 éveket bír..., én úgyis bemaszatoltam egy picit agyaghabarcssal, ami plusszban védi a savas közegtől...
Nem garantálom, hogy nem válik el a köpenyfaltól, de le nem esik, mert a kályhásdrót tartja a dróthálót, a samottéglákat pedig "hozzáakasztottam" az inoxdrótocskákkal a dróthálóhoz.
Ez van, remélem OK is lesz.
A padkás részeken szinte biztos vagyok, hogy OK, ui. ez a 4 sor után már fogom kezdeni a padkalefedést, így a hosszában felállított samottéglát a lefedés is tartja fentről, nem hinném, hogy ki fog tudni az onnan esni, még akkor is, ha elválna a köpenyfaltól a réteg.
Így gyakorlatilag a padkajáratok bélelésével meg is vagyok.
Elhelyeztem a tisztítóajtókat is, az alább látható módon.
Samotthabarccsal (ami finomabb szemcsézetű mint az agyaghabarcs, ezáltal jobban tömít) bekentem az ajtó belső peremét és a fal peremét ahova illeszkedni fog, és kerámiapaplan csíkot szorítottam közéjük.
A nyílást akkorára hagytam, hogy az ajtó a kerámiapaplan burkolattal szorosan menjen bele, a krémszerű samotthabarcs, pedig "szétnyomódott" és szerintem légtömör lesz így az ajtóbeillesztés...És nem akadály a tágulás...
Belülről még lehetne cifrázni aki bírja és akarja (pld. hőálló szilikonnal, a pirossal körbenyomkodni a peremet, az még egy plussz védelmet ad, lehet ha azt is megcsinálom, 22 lej egy tubus, fél tubus elég az ajtókra...)
És hogy az ajtón se tudjon kijönni semmi füstgáz, azt pedig meg lehet majd oldani később is pld. úgy, hogy a befele enyhén szűkülő, kónuszos perembe alumínium-szilikát lapocskát szorítani, azon nem megy át semmi füst...
A tisztítóajtón van az a két acéllemezke, amit belül a téglákra ráhajlítottam(acélos a lemez de hajlítható), az fogja, hogy nem tud kiesni...Habarccsal bekentem, hogy védje a füstgáztól a fémfelületet.
A hamuzóajtónak már nagyobb súlya van, annak a rögzítése is komolyabb.
A két kampóval rögzítettem két-két téglából vágott ékkel, amint az alábbi fotókon is látszik.
Alulról és felülről tettem be az ékeket, amikkel kis koppintással feszesre lehet nekiszorítani az ajtót a köpenynek. A tartó köpenytéglákat pedig előre úgy vágtam meg, hogy az ékek és kampók becsúsztathatók legyenek.
Ezzel a módszerrel úgy áll mint...
van erre egy mondás nálunkfelé, de nem mondom itt el, mert kizárólag felnőtt tartalom lenne.
Természetesen vízszintbe állítva, illetve az ajtó síkja függőlegesbe, hogy a kinyitott kályhaajtó bármelyik tetszőleges pozícióban maradjon meg, ha onnan kell szabályozni az égési levegőt, akkor azt lehessen megtenni, szóval ezt fontosnak tartottam.
Mivel a hamuzóajtó felfogatása nem lézerrel történik, hanem azzal a két füllel és szeggel, biztos ami biztos, kinyítva is jó megbizonyosodni, hogy abban a pozícióban áll meg az ajtó ahol akarom..
S kb. ez a körkép az ajtók elhelyezése után:
Van még egy dolog amiről nem tettem említést:
az első pár téglát szárazon falaztam be, aztán rájöttem, hogy jobban ragad a habarcshoz, ha picit megáztatom előtte. Nem áztatom agyon, csak amíg elhallgat a "sistergés", azaz amikor a levegő helyére víz kerül.
Egyrészt jobbnak tűnik, mert lassabban szárad az egész, így csökken az esélye a fugák repedezésének is.
Másrészt pedig a vizezés lemossa a port is a téglákról így szintén jobban ragaszt az agyaghabarcs.
(de a samottal is ugyanezt csinálom, nem áztatom agyon őket de egy veder vízbe mártom mindegyiket, és hagyom ott pár másodperctől percekig, mikor hogy van kedvem :-).
Az a helyzet, hogy a kézi vetésű téglákat miután kiöntik a formából, úgy frissen, egy homokkal megszórt felületre teszik száradni, ahol a homok hozzáragad a téglához.
Majd 960 fokon kiégetik, de a tégla felülete még mindig homokos marad....
A vizezés ennek a homoknak jó részét lemossa, így ezért is jó.
Ezt csak kiegészítésként írtam, de ez is lehet egy fontos kis részlet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése